Szülésélmény második babával

Ebben a bejegyzésben megosztom veletek, milyen is volt a pandémia alatt szülni, úgy hogy nem lehetett fogadott orvosom és szülésznőm, és hogy én hogyan éltem meg ezt az egészet lelkileg, mennyire volt más, mint az első szülésem.

Az első szülésem csodálatos élményként maradt meg bennem, és biztos vagyok benne, hogy ez a pozitív élmény az, ami miatt bevállaltuk a kistesót is. Sajnos elég sok rémsztorit hallani, közeli barátnőktől is… és tökre megértem azokat a nőket, akik nem szeretnének több babát - a rossz szülésélmény miatt!

Én már alig vártam, hogy újra pocakom legyen és végigtoljuk újra azt a 9 és fél hónapot! Ármin mellett azért ez a második terhesség totál más volt - például pihenni, lélekben ráhangolódni egy totyogó mellett a következő babára… na hát ez abszolút impossible…

A várandósságomról külön fogok írni, most akkor jöjjön a szülésélményünk!

Eredetileg január 18-22. Között vártuk a kislányunkat, abszolút az új évre, 2022-es babaként. Én már elképzeltem, hogy tuti január 2-án, 12-én vagy 22-én fog születni, a kettes szám bűvkörében (haha).

A december elég húzósra sikerült, a szeptemberi költözés ideáig kitolódott. A hónap közepén sikerült átköltöznünk, de akik ismernek, tudják hogy nem bírok a fenekemen ülni, és hatalmas pocival, a kilencedik hónap kellős közepén én pakoltam, csomagoltam, porszívoztam… és valahogy a vezetési kedvem és persze most jött meg, szóval aktív részese lettem a költözésnek, anyukámmal mi szállítottuk a kisebb dolgokat.. de így utólag nem nagyon kellett volna..

Szóval sikerült beköltözni, de a lakás sem volt - és azóta sincs teljesen kész, amúgy lakható állapotban van persze. Még a szülés előtti héten is - mikor elterveztem, hogy Ármin végre bölcsiben, és én végre pihenhetek egész napokat - bejelentkezett az egész felújító csapat (jött egyszerre a vízvezetékszerelő, a villanyszerelő az asztalos és a burkolók is), szóval az áhított pihenésem úgy telt, hogy akkor mindenhol lehetek, csak otthon nem.. Na ezért ez így elég izgi volt! Semmi másra nem vágytam az utolsó hónapban, mint az ágyban feküdni és semmit sem csinálni, csak a babára és a szülésre fókuszálni.

Oké, a december első felét “elcsesztük”, de végre karácsony és pihenééés! Juhuu!! Babák előtt ilyenkor mindig elutaztunk, Árminnal a covid miatt nem nagyon mertünk, most meg ugye a baba miatt maradtunk itthon.. így gondoltuk, leköltözünk a szüleimhez vidékre (fél órára laknak tőlünk), és 1-2 hetet még pihenünk Ádámmal, hiszen ilyenkor Ármint körülrajongja az egész család, nekünk kb. rá sem kell nézni.

24-én érkeztünk, nyílván rengeteget ettünk, és lélekben a pihenésre és feltöltődésre gondoltunk.. Nekem már délutánra minden bajom volt, le is feküdtem pihenni, annyira álmos és fáradt voltam.. a derekam is iszonyatosan fájt, alig bírtam menni.. kicsit fura is volt, mert Árminnal azért hiába tettem meg egy 100 m-es sétát fél óra alatt, de azért végig energikus maradtam, most pedig már felkelni alig bírtam.

Viszonylag korán lefeküdtünk (pedig végre elkezdtük nézni a Boldog időket!!! - hónapok óta terveztük, hogy megnézzük, és most is csak a feléig jutottunk, mert bealudtam, de alig várom hogy folytassuk, mert annyira kedves és eredeti film), én Árminnal aludtam - ami az utolsó átaludt éjszakám volt egy darabig. :)

Reggel felébredtem, mentem a szokásos pisilős körömre, amikor valami nagyon folyni kezdett belőlem… mondtam is anyának, hogy mi a helyzet, de gyakran volt a terhesség alatt folyásom, ami hasonló érzés volt.. de ez akkor is picit más volt… kb. 10 perccel később feküdtem a kanapén, felálltam, és továbbra is folyt belőlem valami… na akkor már gondoltuk, hogy ez nem más mint a magzatvíz.. Elég vicces helyzet volt így karácsony első napján.. valahogy full nyugodt volt az egész család, még poénkodtunk is, hogy milyen vicces hogy pont ma szülünk.. Én full nyugodtan elmentem zuhanyozni, a szülős bőröndöm és táskám természetesen az autóba bekészítve - bár Ádám nem értette, hogy a kiírt dátum előtt 1 hónappal miért kocsikáztatom meg a cuccokat, na de csak bejött, nem? :)

Az, hogy nem lehetett fogadott orvosom és szülésznőm, nagyon elbizonytalanított, hol is szüljek és eléggé rá is nyomta a bélyeget az egész szülés témára.. De ez is külön blogbejegyzés lesz majd.

Az egész várandós gondozást magánúton végeztük, ugyanaz volt a dokim, mint Árminnál, így tudtunk menni a SoteII-re szülni.

Szóval karácsony reggelén megyünk be nagy lelkesen a szülőszobára, én picit el is érzékenyültem, hogy már megint itt vagyunk, és hogy azért mégis mennyire vártuk már újra ezt a pillanatot. Szóval csengetünk be a szülőszobára full lelkesen, mosollyal a szájunkon, hogy akkor jöttünk szülni..

Egy kómás arcú szülésznő nyitotta ki az ajtót, full unottan és iszonyat fáradtan kérdezte, hogy miért jöttünk.. elmondtuk hogy elfolyt a magzatvíz és hogy jöttünk szülni.. Oké.. akkor nézzünk hátra magunk mögé, álljunk be a sorba (a folyosó tele volt).. ÖÖÖ.. Ádámmal így egymásra néztünk, hogy hát ez nem az a fogadtatás ami az első szülésemnél volt, és hogy tök jó, hogy az első perctől érezhetjük azt, hogy nem lehetett saját szülésznőm.. szóval király, meg is jött a kedvünk az (itt)szüléshez..

Szóval mi beálltunk, azaz inkább beültünk abba a sorba… kb. 10 pocakos kismama várakozott előttünk, de azt a “kedves” szülésznő nem mondta, hogy szülni csak mi várunk, a többiek pedig csak CTG-re. Szóval a kezdeti sokk után azért mégis elég hamar behívtak és megvizsgáltak, szokásos adatfelvétel- és egyeztetés, doki megvizsgált, zárt volt a méhszájam, közben pedig még egy gyors covid tesztet is csináltak, aminek a negatív eredménye után mehettem a szülőszobára - egyelőre Ádám nélkül, mert neki is meg kellett várni az eredményét, amit utánam jóval később vettek le.

Végre ő is csatlakozhatott hozzám, de abban a pillanatban ki is küldték, ahogy bejött - mert hogy nem császáros ruha volt rajta, hanem sima szülészeti apuka ruha.. és természetesen ezért is jól le lettünk hurrogva, hogy volt 9 hónapunk felkészülni, hogy mi is a covid kórházi protokoll.. Hát gondolhatjátok, hogy én aki szeretek mindenből felkészülni, főleg baba-mama, szülés témában erre is rákerestem… de a csoda honlapon nyílván semmi infó nem volt, de mindegy, engedjük el a témát..

Ádám kiment a folyosóra, hogy oké, akkor vesz az automatából CSÁSZÁROS RUHÁT.. direkt vett ki pénzt, hogy legyen nála bankjegy.. de az automata csak is aprópénzt volt hajlandó befogadni, és csakis a pontos összeget.. HURRRÁÁÁÁ!!! Szegény fel-alá járkált, hogy valaki váltson már neki pénzt, ráadásul karácsony reggel volt, semmi nem volt még a környéken sem nyitva.

Közben rámförmedtek, hogy miért nem vagyok még átöltözve.. oké, akkor egyedül, nagy pocakkal ott ugráltam a szülőszobán, hogy valahogy kiszedjem a hálóingemet és a mamuszomat a földön heverő táskámból.. és elkezdtem öltözni.

Na az egyik kedves szülésznőtől meg is kaptam a majdnem sírok és zokogok és legszívesebben hazamennék beszólást - elkezdtem öltözni, de bent volt egy apuka, vártam mikor küldik ki.. mert első babánál így volt, bárki öltözött vagy vizsgálták, az apukákat mindig kiküldte a SAJÁT, FoGADOTT szülésznőm. Most pedig semmi nem történt, akkor oké, szülés közben úgyis sokan fognak nézni, mit nekem ha háttal befordulok és egy apuka ha nagyon akar hátulról meglát.. Aham, jön be a bunkó szülésznő, hogy miért nem megyek ki a mosdóba, lehetne ezt diszkrétebben is!

Én menjek ki a pici, koszos mosdóba.. akár még eszembe is juthatott volna, de én mint bunkó, magamutogató kismama, neki álltam átöltözni - amúgy cicanadrág volt rajtam és szoptatós top, szóval csak egy pulcsi került le hogy a hálóinget felvehessem.. ennyit a diszkrétségről.. de gondolom minden kismama álma hogy ilyen beszólásokkal lássák el szülés előtt.

Oké, itt most ugrunk egy nagyot - délutánig nem nagyon történt semmi, felfektettek az osztályra, mivel semmi fájdalmam nem volt és a méhszájam is full zárt maradt. Ádit hazaküldték. És feküdhettem be egy hatágyas osztályra.

Mivel elfolyt a magzatvíz, ezért 6 óránként antibiotikumot kaptam, nehogy fertőzést kapjunk a babával.

Éjszaka viszont erős, menstruációs görcseim voltak, de inkább durvábbak.. kimentem az ügyeletes ápolóhoz/szülésznőhöz hogy jelezzem miújság.. számoltam a perceket - 10-5 perces fájásaim voltak.. de az ügyeletes közölte, hogy feküdjek vissza, ezek még jósló fájások.. de kikönyörögtem, hogy azért nézzen már rám valaki.. nagy nehezen feljött egy orvos - MIATTAM, a MŰTŐBŐL, full feleslegesen - ezt megint megkaptam, mert hogy zárt volt még a méhszájam, ezek csak jósló fájások.. és hát vannak olyan kismamák, akiknek nincs fájdalomküszöbük, ilyen vagyok én is.. nem bírom a fájdalmat (igen, én aki már szültem természetes úton, epidurális érzéstelenítő nélkül egy kisbabát) …

Sírva hívtam Ádámot hogy csináljon már valamit, én ezt nem bírom, senki nem segít, nem adtak semmi fájdalomcsillapítót.. feküdjek vissza. oké, visszafeküdtem, de újra jöttek a fájások, még durvábban, ugyanígy kimentem a folyosóra hogy elmondjam, mi van.. megint akkor kikönyörögtem hogy nézzenek meg.. sétáltam a doki felé, de annyira fájt a hasam, hogy alig bírtam menni.. erre az orvos hulla fáradtan rám néz, és közölte, hogy ha ennyire fáj, akkor siessek hogy megvizsgálhasson - mindezt full lenézően, úgy mintha én most itt megjátszanám a nagy mártírt.

Megint zárt volt a méhszájam, közölték hogy feküdjek vissza, mert nem fogom bírni a másnapi szülést, aludjak. De a zuhany az segíteni fog.

Na ez volt aznap éjszaka az egyetlen hasznos tanács - oké, mivel annyira görcsöltem, kipróbáltam a hajnali zuhanyozást, ami tényleg segített, enyhültek a fájdalmak, és aludni is tudtam pár órát.

Reggel megnézett egy végre kedves és jó fej orvos, aki tévesen lett tájékoztatva, csak azt felejtették közölni vele, hogy elfolyt a magzatvízem.. ezt így mondta felém, hogy várjunk, mert se magzatvíz, se fájás.. de mikor tudattam vele, hogy volt magzatvízelfolyás, akkor mondta hogy mehetek szülőszobára - VÉGREEEEE!!!

Várjunk délutánig, addig csak megindul magától. Egy másik “kedves” idősebb hölgy közölte, hogy zuhanyozzak le (már megint!), szedjem össze a cuccaimat és irány a szülőszoba. Annyira goromba volt velem, hogy Ádámot is csak “titokban” mertem felhívni, nehogy, meglássa hogy telefonálok, mert tuti azért is lehurrogott volna..

Szóval összeszedtem a cuccaimat - egy kézitáskát vittem le a szülőszobára - amit a liftnél, miután átcipeltem egyedül a fél folyosón, megkérdezte, hogy segítsen e.. szóval elfogadtam a segítségét, amikor is megkaptam, hogy miért van ennyi cuccom, miért ilyen nehéz, minek hozok pl. vizet szülni?!!!!!!

Bevezettek a szülőszobára, de nem a közös vajúdóba, hanem külön már ahol szülni fogunk.. szóljak a férjemnek, és mindjárt szülünk, indítanak. Majd ezzel a mozdulattal magamra is lettem hagyva a rideg, hideg szülőszobán. Mire Ádám beért, én full ott bőgtem, elképzeltem, hogy felvágnak, irány a császáros műtő, meg sem kérdeznek róla.. nem értettem, hogy ha az orvos azt mondja, hogy várjunk délutánig, akkor most mégis miért indítanak?

A császármetszés mellett a legjobban az oxicotintól féltem.. hát utóbbit meg is kaptam…

És képzeljétek el, bejött az előző napi “kedves” szülésznő, bemutatkozott és “átváltozott”.. közölte pontról pontra mi fog történni, ki volt készítve a kéjgáz, amit szintén előző nap jeleztem, hogy epidurál helyett inkább ezzel próbálkoznék fáldalomcsillapításra - és btw amiért előző nap full lelettem nézve és kb. kiröhögve, hogy mit képzelek, mi ez a kívánságműsor?

Szóval maga a szülésről..

nagyon kis mini adagokban kaptam az oxit.. kb. Az első órában nem történt semmi.. Ádival kettesben voltunk, néha poénkodtunk, néha ideges voltam meg féltem, aztán betettem Michael Nyman The Piano soundtrackjét, amitől mindig megnyugszom.. most is így lett..(Lizával azóta is napi szinten hallgatjuk, ő is megnyugszik tőle) :)

Aztán egyszer csak elkezdődtek a fájások, és beindult a “buli”… Ez már elég ismerős volt, innen kb minden úgy ment mint Árminnál.. A fájásaim szerintem nem voltak durvábbak még oxival sem.. a kéjgázt viszont először valahogy bénán kezdtem el szívni az orrommal.. amikor ezt Ádi közölte velem, elkezdtünk nevetni.. ezek a nevetések amúgy fullra segítettek “ellazulni” meg úgy egész emberivé tenni az egész szülési kényszerhelyzet szituját..

Ahogy jöttek a fájások, beszívtam a gázt, néha hangosan felröhögtem egyet, hogy ez milyen jó és vicces.. közben pedig rohadtul fájt már minden.. volt olyan pont, amikor legszívesebben könyörögtem volna, hogy altassanak el, császározzanak meg és ébresszenek fel ha kibújt a baby.. aztán túllendültünk ezen a ponton, a szülésznő végig bíztatott és Ádám is.. és egyszercsak már éreztem a picit, és hogy itt lassan baba lesz..

És képzeljétek.. éreztem, ahogy jön ki a kis feje, ahogy tágulok, ez ilyen bizsergető érzés volt inkább, mint fájó.. kimondottan élveztem, és szép élményként éltem meg. Fájni baromira fájt, de örülök, hogy újra átélhetettem ezt a csodás fájdalmat..

Ez tényleg megint az az elemi erő, amit Árminnál is átélhettem.. ami után tényleg úgy érzed, hogy bármire képes vagy!

Mielőtt kibújt volna a baba, a szülésznő mondta, hogy tegyem oda kezem, mert már lehet érezni a kis haját.. hát ez iszonyat furi és váratlan élmény volt.. és mégis csodálatos..

A végére beért az orvosi team is, csak nőkkel voltam körülvéve, és valahogy olyan megnyugtató volt.

Sikerült gátvédelemmel szülnöm, de ezt is jelezte a szülésznőm, hogy mikor és hogyan kell úgy feküdni, úgy nyomni, hogy ne kelljen vágni.

A két szülés közötti különbséget főleg utána éreztem.. Annak ellenére, hogy Árminnál volt gátsebem, szülés után mégis energikusan pattantam fel az ágyról, és nem akartam beleülni a tolószékbe.. most a gétvédelem ellenére is valahogy úgy éreztem magam, mint akin áthajtott egy úthenger.. a tolókocsiért pedig kb. könyörögtem :)

Szóval Liza Ella is végül extra gyorsasággal született, szép szülésélménnyel, abszolút támogató csapattal!

Csak az előző nap ne lett volna!

A csecsemőosztályon elképesztően kedves és segítőkész volt mindenki, felújított szobában voltunk 2+1 napig, mivel Liza kis súllyal, 36+5 napra született.. senki nem erőltette a tápszert, volt tejem bőven, és a kicsi súlya is egyre gyarapodott.

Egynapos Liza baba

Végül tök szép emlékeim vannak erről a szülésről is, leszámítva azt az egy-két kedves kórházi dolgozót, akik megkeserítették az ottlétemet így szülés előtt.

Ha tetszett ez az írásom, olvassátok el az első babámmal is a Szülésélményemet.