Szülésélmény - 1. rész

#kismamablog #várandósság #szülés #szülésélmény

Húú, bevallom, talán ezt a bejegyzést vártam a legjobban, hogy végre megírhassam. Mióta anya vagyok, azóta nem vagyok az időzítés nagy mestere, viszont pont így terveztem, hogy a kisbabám első születésnapja körül, a szülés után 1 évvel összeszedjem a gondolataimat, és megírhassam életünk egyik legizgalmasabb napját.

Én valahogy az egész terhességem alatt úgy voltam vele, hogy a 30-32. héttől már mindenkinek azt mondtam, hogy bármikor jöhet a baba. Valamiért biztos voltam benne, hogy a mi kisbabánk előbb fog kibújni. Szerencsére nem így lett, pedig lett volna rá lehetőség - erről az előző bejegyzésemben írok.

Szerintem egy kismamának sem kell bemutatnom, milyen fárasztóak és hosszúak tudnak lenni az utolsó hetek és napok, és amikor ott vagyunk a hatalmas pocival, a várandósság vége felé már egyre magatehetetlenebbül - hát igen, itt azért a mozgásba már elég korlátozva voltam, picit már minden nyűg volt, hiszen aludni kényelmesen szinte már sehogy nem tudsz, első babával pedig még ott a bizonytalanság, hogy mégis milyen lesz az a szülés, az izgatottság érzése, hogy nemsokára hárman lesztek. Szóval nem mondok újat szerintem senkinek, hogy biztos örülnénk páran, ha létezne valami olyan időmérő szerkezet, ami valahogy felgyorsítaná ezeket a napokat.

Az első vizsgálatokkor november 20-21.re voltam kiírva, majd végül 26-ra, de ne nevessetek, mert voltam december 10. körülre is kiírva - mondjuk erről félig én tehettem, mikor a vizsgáló papírra az utolsó menstruációm dátuma (febr.14) helyett anyukám születésnapját írtam be, ami február 4. Áhh, Nem is én lennék. Ebből adódott egy-két parás és értetlen helyzet, de a lényeg, hogy Minyóka óramű pontossággal érkezett - november 23-án (pontosan a két kiírt dátumhoz képest). De ne haladjunk ennyire előre..

A terhesség alatt többször tippeltük meg, melyik is lesz a születési dátum - nekem a 21. és a 8. a kedvenc számaim, így én ezekre tippeltem, de vártuk Minyót a nagypapi születésnapjára, október 30-ra és a nagyi névnapjára is (november 25.). Szerintem nincs olyan anyuka, aki ne gondolná ki, mikor is kellene kibújni annak a tökmagnak. :)

Én szuperlelkesen - mint amilyen kb. az alaphozzáállásom mindenhez, azt is elterveztem, hogy én biztos, hogy hétvégén szeretnék (fogok) szülni, mert akkor Ádi biztos, hogy otthon lesz, ja, és mindenképpen napközbenre terveztem a vajúdást. lol. Amikor éjszaka felkeltem a pisilésekre, alig volt erőm, és azért imádkoztam, hogy nehogy éjszaka induljon be a szülés, mert nekem totál semmi erőm nem lesz, ja, és természetesen Ádiért is aggódtam, nehogy átaludja az egészet :)))

november 22. Péntek

Péntek délután elmentünk a kedvenc olasz éttermünkbe vacsorázni. Természetesen nekem nem felelt meg az aktuális étlap rengeteg választéka, és össze-vissza variáltam, mit is ennék. Amire emlékszem, hogy articsóka volt azon a bizonyos pizzán, amit utólag konstatáltam, hogy jéé, kb. életemben először befaltam. EGYEDÜL. EGY EGÉSZ PIZZÁT!!!!

Ez pedig itt az utolsó nyugodt vacsoránk, a szülés előtt. Ha szeretnétek, hogy beinduljon a szülés, vagy csak egy isteni finom pizzára vágyok, menjetek el a Porcellinoba pizzázni! :)

Egy kicsit fura is volt, de direkt nem mondtam Ádinak. Erről az a vicces story, hogy az egyik barátunk mesélte, mielőtt beindult a szülés a feleségénél, befalt egy egész pizzát, pedig sosem szokott. Szóval előtört bennem ez a gondolat, bár nem is hoztam szóba Ádinak, de azért erőteljesen ott volt a gondolataimban. Mondjuk pont péntek este volt. Másnap szombat, tehát hétvége. És a kiírt dátum előtt 4 nappal vagyunk, szóval az időzítés az abszolút jó. Sőt, tökéletes lenne.

Éjszaka egyszer-kétszer felébredtem a szokásos pisilős köreimre, és egy picit szúrkált/fájdolgált a pocim, de ilyen nagyon enyhén, tényleg mint amikor menszi előtt vagy. Valami azért picit fura volt, de annyira fáradt voltam, meg Ádit sem akartam feleslegesen felébreszteni, hogy inkább visszaaludtam.

november. 23. Szombat 5.30.

Egy nagyon szép napra ébredtünk, a hajnal ellenére is azért már majdnem világos volt. Kimentem pisilni, és akkor láttam, hogy véres a bugyim. O-ó. Egyből hívtam a szülésznőmet, aki pont aznap reggeltől volt ügyeletes, így már ott várt a klinikán minket, mert természetesen rohantunk be a kórházba.

Számomra rendkívül megnyugtató volt, hogy volt saját, fogadott szülésznőm, és maga, akit választottunk, az egész lénye olyan megnyugtató volt. Ő volt az, aki a kiírt dátom előtt egy héttel hívott, na hogy vagyok, érzek e valami furcsát, és emlékeztetett, hogy tényleg bármikor kb. Bármivel hívhatom. Szóval én nagyon ajánlom mindenkinek, hogy fogadjatok szülésznőt! Én azért eléggé be tudok parázni, és nekem szükségem van arra, hogy külön is foglalkozzanak velem, és érzékeltessék, hogy minden rendben van!

Hát kellett is.

Megérkeztünk a klinikára, a szülésznőm már jött is ki értünk, mentünk a vizsgálóba, hogy kiderítsük a vérzésem eredetét. De semmi különöset nem láttak sem az Uh-n, sem a CTG-n, ezért várnunk kellett.

Délelőtt végig rá voltam kötve a CTG-re, és volt egy pillanat, amikor el kezdett sipolni a gép… húúú, na ezt az érzést nem kívánom senkinek. Nem tudok mit jelent, de éreztük, hogy baj lehet… A szülésznőm már futott is be kb. Abban a pillanatban, és a hasamat nyomkodta, mondta, h akkor most mozgassuk meg egy picit a babát… A gép jelezte, hogy a babámnak kezdett elmenni a szívhangja.. így visszagondolva, megint sírás közeli állapotba vagyok, de leírom, mert hátha valaki hasonló helyzetbe kerül, és ezzel is bíztatom, hogy ebből is lehet jól kijönni.

Két opció volt: az egyik, hogy valószínűleg rátekeredhetett a köldökszinór a pici nyakára, és valahogy nagyon nagyon rosszul feküdt… de szerencsére a szülésznőm elég rutinos volt, és egy kis átmozgatással visszatért mindent a normális kerékvágásba - bár nem lepődtök meg, ha ezek után már nem szedték le rólam a CTG-t.

A másik lehetőség pedig - és tényleg ez az egyetlen rossz érzés bennem az egész szüléssel kapcsolatban, ugye végül állami intézményben szültem, és az is elképzelhető, hogy rosszul működött a gép! Hát igen, ugye most ezen sem kell meglepődni. Többször volt olyan, hogy valami leállt rajta, illetve később is, mikor a fájásaimat jelezte, amik már brutálisak voltak, még mindig 10 körül voltak a fájások, mikor már több százas értékeket kellett volna jelezni. Szóval meg volt aznapra is a nagy izgalom.

De maradjunk az első forgatókönyvnél: szóval para volt tényleg a baba szívhangjával, ezért jelezte a szülésznőm, hogy ha mégegyszer ilyen előfordul, futunk a műtőbe, és sürgősségi császár, de mindenképpen most várunk. Hurrááá..

Bevallom, hogy baromira megijedtem, Szóval várnunk kellett… Ádi ugye tök fáradt a hajnali keléstől, én nem ehettem semmit, ő neki kényelmetlen volt a szék - ez komoly! Én ott feküdtem mellette, éppen nem tudtam, mi is van velem és a babával, ő pedig székmustrára ment, mert kényelmetlen volt neki, ami jutott! :))))

Bevallom, hogy baromira megijedtem, Szóval várnunk kellett… Ádi ugye tök fáradt a hajnali keléstől, én nem ehettem semmit, ő neki kényelmetlen volt a szék - ez komoly! Én ott feküdtem mellette, éppen nem tudtam, mi is van velem és a babával, ő pedig székmustrára ment, mert kényelmetlen volt neki, ami jutott! :))))

Emlékszem, hogy nagyon szép, napsütéses idő volt egésznap, olyan megnyugtató volt a vajúdó szoba, tele fénnyel. És mi csak vártunk. Vártuk, hogy történjen valami..

Néha kimentem wc-re, és még mindig ugyanúgy véreztem, és ugyanolyan érzéseim voltak, mint amikor tényleg megjön a menstruációm. Még a hasam is ugyanúgy ment picit. Szóval valami elkezdődött, de vizsgálatkor még mindig nem találtak semmi szülésre utaló jelet.

Majd egyszer csak bejött egy nővér, mint valami angyal - de tényleg, így emlékszem, pont rá sütött a fény - rám nézett, és kérte, hagy nézzen már meg ő is, mert neki hosszabbak az ujjai mint a kollégáknak, hátha érez valamit.

Szóval ő is megvizsgált, elnézést kért, hogy ott nyúlkál és hogy fáj. De képzeljétek, alig éreztem valamit, szinte semmi kellemetlenség. Viszont közölte, hogy elkezdtem tágulni, és hogy itt hamarosan baba lesz. Szóval hirelen felgyorsultak itt a dolgok...

Mivel ez a bejegyzésem irtózatosan hosszúra sikerült, ezért két részre vettem a Szülésélményt, de ha eddig velem izgultatok, ígérem, nem kell sokat várni a folytatásra!

Addig is, ha tetszett ez a bejegyzés, itt olvashatsz az első és a második trimeszterről is! Alattuk pedig a többi írásomat is megtaláljátok!