Még mindig első trimeszter - Kismama napló 3. rész

#hányás #antibiotikumterhességalatt #utazásterhességalatt #elsőtrimeszter

Az előző bejegyzésben már beszámoltam arról, hogyan is éltem meg az első trimesztert, de mivel első babámat vártam, rengeteg új dolog,  élmény és meglepetés ért, így picit hosszabbra sikerült, mint ahogy terveztem. Íme tehát a folytatás!

A 12. héten pont Párizsban voltunk. Egyszerűen annyira rosszul voltam a sok hányástól, annyira undorodtam szinte mindentől, egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is elmúlik a rosszullétek végtelennek hitt sorozata.

Párizsban is képes voltam a legnagyobb természetességgel félrevonulni és hányni pl. a Tuileriák kertjében vagy az Eiffel-toronynál, viszont annyira diszkréten sikerültek ezek a félrevonulások, hogy a családom (már) észre sem vette :)

Tényleg próbáltam mindent: a B-vitamint, magnéziumot, citromot stb. De semmi nem segített. Kivétel egy dolog: egy homeopátiás gyógyszer, a Chaomilla vulgaris. (Ez nálam jött be, de hangsúlyozom, hogy nem akarom senkinek sem ajánlani, hiszen mindenkinek más a szervezete, másképp éli meg a terhességét. Csak tényként megemlítem, hogy nálam ez segített.

És valóban. A 12. hét közepén egyszercsak megszűnt a hányinger. Annyira cuki volt a családom, akik szintén velünk voltak Párizsban, hiszen mindig próbáltak hozzám igazodni és a kedvemben járni, hogy éppen, abban a pillanatban mit kivánnék, és így választottunk éttermet.

Párizs iszonyat király hely, érdemes volt vele eddig várnom! Utazásunk kimondott célja a Roland Garros volt, de ez (is) egy külön blogbejegyzést érdemel majd az utazás kategóriában.

Szóval… Végre el kezdtem eszegetni, viszont a reptérre kiérve szakadó esőben kellett kikecmeregni az autóból, rá jött egy jó erős kis repülős klíma, és Párizsba már eléggé megfázásos tünetekkel sikerült megérkeznem. Ezen az sem segített, hogy az airbnb-s szállásra érkezve közölte a tulajdonos, hogy sorry, de alattuk gázszivárgás van, ezért no melegvíz és fűtés. Gondolhatjátok kismamaként ezen hogy kiakadtam. Pont azt ecseteltem a reptérről a városba tartva a családnak, hogy mennyire várom, hogy egy jó forró fürdőt vehessek. Hahahaha….

Sajnos két nappal később már hatalmas nyirokcsomóval szenvedtem az ágyban. Első nap sikerült még kimennem meccseket nézni, de a második nap sajnos már nem. Anyukám iszonyat cuki volt, mindent meg tett, hogy jobban érezzem magam. Meleg vizes borogatás, forró tea és sok-sok pihenés Párizs látványosságai helyett. A nyirokcsomóm lement, viszont alul jobb oldalon szúrogatott a petefészkem, így kénytelen voltam felhívni a dokimat itthon, hogy mit vehetek be kismamaként. Ez egy szombati nap volt, és az orvosom egyből felvette a telefont - orvosválasztásnál nekem ez tök fontos volt, hogy mindig elérhető dokim legyen, és szuperül megnyugtatott, hogy sikerült is egy ilyen dokit kifognom.

A terhességem előtt is könnyen felfáztam, így nálam a tőzegáfonya bejáratott módszer volt, viszont képzeljétek Párizsban nem adták ki nekem az orvosom engedélye nélkül, így ott kellett felhívnom előttük a dokimat (bár nem tudom mit értettek a beszélgetésből, illetve bárki mást is felhívhattam volna), na de a lényeg, hogy kaptam tőzegáfonyát!

A vasárnap esti géppel jöttünk haza, hétfőn már mentem is a dokimhoz, aki egyből elküldött vérvételre, és mondta, hogy ez alapján fog dönteni arról, hogy kell e antibiotikum, vagy sem.

Nyílván még sosem kellett 2-3 napot várnom egy magánvérvételi eredményre, persze most! Mivel nem akartunk a baba miatt tovább várni, így a dokim úgy döntött másfél nappal később, hogy eredmény ide vagy oda, biztonság kedvéért kezdjük el a kúrát! És milyen jól tettük! Ezt erősítette meg az egy nap késéssel megkapott leletem!

Sok hiedelem kering arról, hogy milyen káros az antibiotikum a várandósság alatt. Na, én amit megtanultam a terhességem legelején, hogy ne olvassak össze-vissza kismamablogokat, Fb csoportokat - mert általában ide mindig a problémásabb mamik írnak, illetve mint mindig, a Te terhességed is egyedi, ahogyan a szervezeted.

Én csak a dokimmal konzultáltam, akiben maximálisan megbíztam, és nem haboztam, mikor felírta a gyógyszert. Mivel nekem ráment a gyulladás a fülemről a petefészkemre, így nem is vaciláltam sokat. És jelentem, nem lett semmi baja a babának és nekem sem! :)

Két hét “kényszerpihenőt” kaptam, amire iszonyat nagy szükségem volt, hiszen elég pörgős időszakon mentem keresztül a munkahelyemen is, pont a terhességem kezdetétől májusig, durva 3 hónap volt! Ekkor realizáltam, hogy basszus, én kismama vagyok, nemsokára kisbabám lesz, és nekem ő a világon a legfontosabb, munka ide vagy oda.. nekem most le kell nyugodnom, és a kisbabám érdekében 100%-osan magammal kell foglalkoznom!

Hát ilyen izgalmakkal telve léptem át az első trimeszterből a másodikba, ami életem egyik legszebb és legnyugodtabb időszaka volt! Természetesen a következő bejegyzésben ezzel folytatom!