1. trimeszter - Kismama napló 2. rész

fotó: Zsobrák Nóra Photography

Viszonylag elég hamar kiderült, hogy babát várok, már a 4-6 hetes magzatot láthattuk is az első ultrahangon. Nálam picit kérdéses volt végig a terhességem aktuális hetének pontos meghatározása minden egyes vizsgálaton. (Erről is fogok még írni, hogy milyen “meglepetésekkel” találkoztunk a terhességem alatt. )

A terhességi tüneteim is viszonylag hamar jelentkeztek. Az első és egyértelmű jel a menstruációm kimaradása volt - amúgy ha bébit terveztek, érdemes letölteni egy ciklus-követő alkalmazást a telótokra, ebben mindent szépen pontosan tudtok vezetni, és ennek alapján kb. Látják is mikor van peteérésetek, illetve szuper kis eszköz, ha a baba beágyazódásának időpontját szeretnétek megtudni. Én a WomenLog-ot használom. Szerintem tök hasznos, és egy idő után szuper kis következtetéseket tudsz levonni a saját ciklusoddal és a tested működésével kapcsolatban - meg tudod jelölni, milyen testi tüneteid vannak, pl. pattanás, fejfájás, ingerlékenység stb. Én mióta ezt használom, azóta tudom magamtól is, hogy mikor van peteérésem. Na de térjünk is vissza a babavárásom első három hónapjához.

Hát, én azon kismamák táborát erősítettem, akik a 6. Héttől végig hányták az első trimesztert.

Hm.. Én sosem voltam az a hányós, szédülős típus, na de most megtapasztalhattam, milyen kellemetlen is tud lenni, főleg, hogy mellette helyt kell állnod a munkádban, és még hétpecsétes titok a várandósságod. Hát igen, ebből adódott pár vicces és felejtheteten pillanat!

Kétségkívül ez volt életünk legszebb időszaka. Az elején, amikor meg tudod, hogy babátok lesz, majd amikor ráerősít az orvosod is, és amikor a tested jelzései és változásai is ezt igazolják, majd lelkileg is kezded “feldolgozni”, és elhinni, hogy igen, ez veletek is megtörténik.

#HÁNYINGER

Még sosem láttam ennyire szerelmesen nézni a férjemet, mint amikor a WC felett éppen a hányással küszködtem. Ádám bejött a fürdőszobába, mint aki tényleg ellenőrizni akarja, hogy tényleg terhes vagyok-e, és amikor konstatálja, hogy tényleg hányok, és igen, ez tényleg a terhességemet erősíti, és igen, MI TÉNYLEG BABÁT VÁRUNK.

Én meg totál kiakadtam, hogy miért jön be, miért akar így látni - de valahol belül (így utólag) tök jól esett, hogy így is mellettem volt, és hogy ekkora szeretetet mutatott felém.

Nálam nem csak reggel jelentkezett a hányinger és a hányás, hanem nagyon sokszor délután is. Rengetegszer volt olyan, hogy hazajöttem a munkából, és a lakásunkig megtett utolsó pár métert rohanva tettem meg, és a lakásba belépve már rohantam is tovább a wc-hez.

Amúgy tök durva pszichés folyamat ez is, mert a munkahelyemen oké egyszer hánytam, amikor még nem volt bent senki, de amúgy napközben elég jól bírtam a strapát. Valahogy ez is fejben dőlhetett el, vagy csak a munka kötött le ennyire, nem tudom. De mindig sikerült megvárni a gyomromnak, hogy otthon adja ki a tartalmát.

Oké, ez nem a legszexibb téma, sorry. De erre is valahogy olyan lelkesen, és szerettettel tekintek vissza.

Nagyon durva volt, ahogy el kezdtem a szagokra is érzékeny lenni. Imádom az illatosítókat, legalábbis a terhesség xedik hetéig imádtam, majd mindentől rosszul lettem. A parfümöket azóta is kerülöm, nem fújok magamra semmit.

Elképesztő érzékeny volt az orrom, olyan szagokat is megéreztem, amit mások rajtam kívül egyáltalán nem éreztek.

A rengeteg hányásnak sajnos jöttek a kellemetlen következményei. Én konkrétan 50 kg-val léptem be a 2. trimeszterbe, annyit fogytam. Ráadásul szinte semmit nem bírtam enni. Ez rendkívül borzalmas volt számomra, én, aki imádok enni, szinte semmit nem kívántam. (Pedig, hogy elképzeltem anno, hogy milyen klassz lesz majd a várandósságom alatt, hogy bűntelenül nasizhatok, falatozhatok, mindent, amit csak kívánok - na, én ennek pont az ellenkezője voltam, tényleg alig ettem.)

Az első két hétben a Korpovit keksz volt a legjobb barátom, de 2 hét után annyira megutáltam az ízét, hogy azóta sem ettem. Inni is nagyon keveset ittam, rádáasul egyre melegebb lett. És elkezdtem véreset hányni, egyre gyakrabban. Nyílván hívtam asap az orvosom, aki egyértelműen jelezte, hogy oké, ha ezt így folytatom, akkor be kell, hogy feküdjek pár napra infúzióra a kórházba. És a tünetek alapján terhességi refluxom van...

Én, aki irtózik a kórháztól, a magyar egészségügytől, egyből összekaptam magam, és liter számra ittam a folyadékot. És kerestem azokat az élelmiszereket, amitől nem hánytam el magam. Na, ilyen volt a vaníliás Danette puding, haha. Ez végig kísért a terhességem alatt, a többi étel pedig rotálódott.

Hogyan jelentettük be a családnak a nagy hírt?

Na, hát nálunk ez is elég viccesre sikeredett, mert miért ment volna ez is normálisan. Ádám megkért, hogy várjuk meg a 12. hetet, és csak utána avassuk be a családot. HA-HA-HA.

A 6. hét körül épp a szüleimnél töltöttük a hétvégét, és anyukámnak kicsit sem volt fura, hogy nem kívánom az ebédet! Én, aki mindig mindenbe belekóstolgatok! Persze, ezt olyan egyszerű “titkolni”- Ádám teóriája szerint. Aztán be kellett látnia, hogy ez esélytelen, főleg az én családomnál!

Szóval anyukám egyből levágta a dolgot. De természetesen az akkor 13 éves kishugom valamiért azzal szórakozott filmnézés közben, hogy a hasamat ütögötte????!!!! Ilyet SOHA életében nem csinált. Én meg persze tökre kiakadtam, hogy hagyja már abba!

Szóval elég hamar “lebuktunk” anyukámnál, ő volt az első “beavatott”.

Kértük, hogy várjuk meg a hétfői ultrahangot, ami megerősíti a babát, és utána elkotyoghatja apukámnak is, és a hugomnak.

Ezután már Ádám szüleit sem akartuk kihagyni. Nekik kinyomtattuk az UH fotót, és írtunk hozzá egy cuki kis bemutatót, hogy mi (azaz KI) is látható a levél hátoldalán. Ők először szerintem le sem vágták a dolgot, mert nem nézték meg a hátoldalt, majd picit rásegítettünk a dolgok megértésére. Nagyon cukik voltak, persze ők is nagyon-nagyon örültek az unokának :)

Hú, most látom csak mennyit írtam erről a trimeszterről, és hogy még mennyi minden “élményem” van. Így két részre szedem ezt a blokkot. A következő részben fogok írni arról, hogyan éltem meg a mindennapjaimat a rosszul-léttel küszködve, hogyan tudtam így dolgozni, illetve milyen “praktikákat” vetettem be ellene.

Illetve a 12. Héten Párizsba menet szakadt az eső, rájött a klíma a gépen, így sikerült jól megfázva érkeznem álmaim városába, és jól összeszedni mellé egy kis petefészek-gyulladást. Igen, elég izgalmasan léptünk át a 2. Trimeszterbe! De erről akkor a következő részben folytatááás! :)