Szülés után - kórházi "élményeim"

#kismamablog #várandósság #szülés #szülésélmény #sote2

Nagyon tervben volt, hogy készítek egy külön kórházválasztós-bejegyzést is, viszont arra jutottam, hogy ezt most összevonom a SOTE2-s élményemmel. Nem akarok senkit sem befolyásolni, hol és miért ott szüljön, ahol (fog), a lényeg, hogy szerintem érezd magad biztonságban a választott kórházban a választott dokiddal és szülésznőddel - ha tervezel fogadni. (Bár a mostani helyzetben ugye ez is kétséges).

Szóval.. végett ért a Szülésélményem blogsorozatom. És ígértem, hogy akkor jönnek a kórházban töltött napok és a tapasztalataim.

Képzeljétek el, hogy mióta tudom, hogy anya szeretnék lenni, én 100%-ig biztos voltam abban, hogy csak is magánkórházban fogok szülni. Annyi rosszat hallasz a magyar egészségügyről, a kórházi dolgozók hozzáállásáról és a rossz körülményekről.. hogy mielőtt bármit is tudtam volna erről a terhesség-szülés dologról, már kívülről vágtam a lehetséges magánszülési opciókat. Oké, ez sem én lennék…:)

Szóvaaal… én az egész terhesgondozást az Istenhegyi Géndiagnosztika Központban csináltam végig. Általában hétfőként jártunk (kb. havonta), ez volt a mi kis randi-napunk a férjemmel. Nekünk csak is szép emlékeink vannak innen. És ha lesz következő baba - aki igen, tervben van!, vele is ugyanúgy csinálnék végig mindent.

A dokimat itt ismertük meg, és az első alkalommal már tök szimpatikus volt. Amikor összefutottunk vele a Jazzpikniken, akkor végleg biztossá vált, hogy nála szeretnénk szülni - ha már meg van a közös érdeklődés, nagy baj nem lehet. Mert ugye nálunk ez is vicces volt, hiszen a 30. hétig nem voltunk benne biztosak, hol is fogunk szülni.

És akkor most jön, hogy miért is húztok ideáig.. szóval a dokimhoz magánba jártunk az istenhegyire.. viszont nem vállalt magánkórházban szülést. Na itt kezdődött a dilemma - vagy vele szülünk, vagy orvosváltás és akkor mehetek a rég áhított magánkórházamba szülni..

Ádi sosem akart meggyőzni, hogy hol is kellene szülnöm.. tök támogató volt végig. Megbeszéltük, hogy közösen fogunk dönteni, de fontos, hogy én komfortosan érezzem magam, amit választunk - de ehhez meg kell nézni az összes potenciális helyet. Így ellátogattunk a Maternitybe, majd a Róbert Károlyba is.. de valahogy egyik sem volt meggyőző.

Ugye mi első babát váró párként kevés tapasztalattal rendelkeztünk, de ami mindkettőnk számára fontos volt, hogy ha véletlenül bármi történne - de ugye úgysem fog, meg nem is történt, de mi van ha - szóval ha bármi baj van, akkor kb. cseszhetjük hogy magánkórházba szülök.. mert ha korán indul be a szülés, akkor azért nem fogadnak… ha probléma van a terhességem alatt, akkor azért nem vállalnak.. viszont ha a szülés alatt történik bármi, akkor jön a mentő, és ahol éppen van hely és fogadni tudnak Téged vagy a babát, oda visznek.. Aham. Hát ez annyira nem volt megnyugtató. Ezért B opciónak még ott volt a Róbert Károly, hiszen az mégis egy komplexebb kórház.. viszont képzeljétek, természetesen a SOTE2-t is megnéztük, ahonnan full lelkesen jöttem ki - a férjem legnagyobb meglepettségére - ő nem jöhetett már be a PIC-re, - mert közöltem, hogy ITT fogunk szülni!

A “körülmények” szerintem annyival nem voltak rosszabbak a Róberttel szemben, mint amennyivel az drágább volt.. Ráadásul a SOTE2-n is volt egy- és kétágyas szoba.. Szóval én éreztem azt a feelinget, amit mondtam Ádámnak, hogy érezni fogjuk, hogy hol is fogunk szülni!

A szülőszobák is tök rendben voltak. Nekem volt fogadott szülésznőm, aki nagyon megnyugtató volt, hogy ott volt velem végig.. És a kórházra sem tudok semmi rosszat mondani.

Végig tök segítőkész volt mindenki, a csecsemősöktől kezdve a laktációs tanácsadón keresztül, még a takarító hölgyek is! De tényleg! Én baromi hálás vagyok a mai napig mindenkinek, aki ott volt velem abban a 3-4 napban.

Naponta többször jöttek megnézni, kérdezték, hogy miben segítsenek.. A babát is bármikor leadhattam a csecsemőosztályon - hát én éltem is vele! Annyira kimerült és fáradt voltam, hogy muszáj volt néha aludnom.

Én az egész kórházban töltött ottlétet úgy éltem meg, mint egyetemista koromban a kollégiumi tartózkodásomat. Ami fun fact, hogy képzeljétek, az egyik barátnőmmel szültünk egyszerre, fél óra különbséggel, végül ugyanannál a dokinál - szóval le is csaptunk egy kétágyas szobára.

Szóval nekem tényleg csak szép és pozitív emlékeim vannak. Ha jön a kistesó, akkor is ugyanígy csinálnék végig mindent… bár ez a panedémiás időszak, és a jelenlegi egészségügyi helyzet nagyon elbizonytalanít, és persze elszomorít… hogy most mi is a helyzet a szabad orvosválasztás jogával?

Ezzel tényleg csakis a kismamákat ‘szivatják’ meg, akiknek szerintem egy dologra van szükségük, de arra nagyon! A bizalomra, a törődésre és a biztonságérzetre.. és ez az, amitől jelenleg megfosztják őket. (ez most így három dolog lett, de értitek) :))

Én is kezdtem a terhesgondozást “állami” módon.. ez úgy nézett ki, hogy a háziorvosom beutalt vérvételre, ekg-ra.. majd órákat kellett ülnöm, és várni hogy végre behívjanak. Ha pedig rákérdeztem, hogy hello, mégis kb. mennyi idő még, mert mondjuk még be is kéne érnem a munkahelyemre, meg ugye aznap még nem is ittam, nem ettem, úgy érdekelne, hogy what's up - akkor meg lehurrogtak. Volt egy felsőlégúti problémám is (repülés után kissé elment a hallásom), - azzal is órákat várattak a folyosón, a többi beteg emberrel együtt. Így az összes többi vizsgálatot már csak is magánban végeztettem el. Ez nyugtatott meg engem, így éreztem komfortosan magam. :) És erről még órákat tudnék írni, de nem ez volt a célom ezzel a bejegyzéssel. Hanem, hogy utólag is megköszönhessem a SOTE2 összes dolgozójának, hogy ilyen szép emlékeim vannak a szülésről és az ott tartózkodásról! :) És hogy mindent megtettek azért, hogy természetesen szülhessek, és hogy egészségben tudhattam a kisbabámat.

Remélem ezzel a bejegyzésemmel is segíthettem nektek, ha bizonytalanok vagytok hol is szeretnétek szülni. És higyjétek el, tökre nem para "állami intézményben" szülni. De meggyőzni sem szeretnék senkit, szóval teszteljetek, nézzetek meg több opciót, és bízom benne, hogy Ti is érezni fogjátok, hogy hol érzitek magatokat komfortosan! :)

Ezzel a bejegyzéssel le is zártam a várandósság-szülés témát. A következő írásomban arról fogok írni, hogyan is telt az első pár hét egy újszülött manóval.

Addig is itt találjátok a kismama blogomat trimeszterről trimeszterre!