Hogyan is telt az első pár hét egy újszülött kisbabával?

Először is nagyon hálás vagyok, amiért ennyien végigkövettétek a kismama blogomat. Így a szülésélmény és a kórházban töltött napok után nem szerettem volna abbahagyni az írást, így most folytatom, milyen is az élet a Minyóval!

Remélem ezt is szeretni fogjátok, és tudok segíteni ezzel picit azoknak, akik hasonló cipőben járnak, vagy csak jókat nevetünk együtt - saját magunkon! :)

fotó: Zsobrák Nóra Photography

Szóvaaal… tudjátok hányszor álmodoztam arról, hogy hazajövünk a kisbabánkkal a kórházból, és hárman fogunk ezentúl élni? Éés ez az álom egyszer csak megvalósult.

A kórházban nagyon izgatottan pakolásztam, készítettem össze a kisfiamat. Addig a férjem rendezte a rendeznivalókat, papírmunkákat stb.

És az első közös szelfinket már láthatjátok is… igen… hát az öltöztetésbe bele kellett még jönnünk! :)

Ádi nagyon cuki volt, virággal, a kedvenc csokimmal (epres-pezsgős Antonberg) és az új mac bookommal várt otthon. Fun fact: ugye az Antonbergben van egy kis alkohol, én pezsgős epreset kaptam.. ööö.. hát én benyomtam kettőt mire konstatáltam, hogy szoptatok, és talán nem kéne… nyugi, a babának nem lett semmi baja, de én azért eléggé beparáztam. Talán fejtem is, meg vártam pár órát a biztonság kedvéért.

Az első nap legalább délelőtt szerettünk volna együtt lenni, így hármasban, a kis családommal együtt. Majd délután jött anyukám, azért hogy segítsen fürödni, hajat mosni, meg hogy csak lelkileg támogasson - mert erre iszonyat nagy szükségem volt az első pár hétben!

Én rengeteg sírtam az elején - legtöbbször a fáradságtól amúgy, de ugye új szitu, felelősséggel vagy egy kis életért, és igen, baromira el lehet benne fáradni, ki lehet merülni… és tökre nem ciki erről beszélni és sorstársakat keresni! :)

Eddig is nagyon jóban voltunk anyukámmal, és mióta Anya vagyok, nekem ő a legjobb barátnőm! Az elején szerintem 10 percenként hívtam minden hülyeséggel. És mivel van egy “kistesóm”, aki most 16 éves, így Anyának is derengtek még a szülés körüli dolgok.

Az egyik legjobb barátnőmnek pedig 5 hónappal idősebb a kisfia - szóval mi naponta rengeteg hangüzit nyomunk egymásnak a kezdetek óta - ezeket vicces lenne visszahallgatni - benne a napi kínlódásaink tele öniróniával - egyszer lehet egy kötetbe szedem majd őket.

Szóval… nagyon cukik voltak a nagyszülők és hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy ennyire számíthatunk rájuk mindkét oldalról - a nagyik felváltva hoztak nekünk ebédet, és azóta is segítenek, amiben csak tudnak.

Visszatérve a mélypontokra… amiből voltak bőven.. a férjemről keveset szoktam írni, meg így az egész lelki részéről… de ahogy már írtam az előző bejegyzésekben is, ez az egész várandósság és szülésdolog iszonyat ember- és párpróbáló dolog… itt jössz rá arra, hogy mennyire számíthatsz a másikra, és mi van akkor, amikor jönnek a nehézségek… nálunk ez egy iszonyat erős kapocs lett, és az első hetek, na az volt a non plus ultrája ennek az egész kis csapatépítő sorozatnak.

Ádámnak egy rossz szava nem volt semmire, sírhattam, lehetett rossz kedvem, lehettem fáradt… ő mindig ott volt, és mindenben próbált nekem segíteni. És rengeteget nevetünk akkor, és még így utólag is ezen az időszakon, hiszen néha nem is értjük, hogy éltük túl… mert iszonyat emberpróbáló volt.. néha átestünk egymáson, vagy neki mentünk az ajtónak, szekrénynek, mikor éjszaka közepén, éppen azt sem tudtuk hol vagyunk, és a pici felsírt, oké, akkor mini fény, pelus csere, etetés.. amikor egész éjszaka egyikőtök sem alszik, másnap a férjed dolgozni megy, Te egyedül a bébivel… szóval elég izgi.

Volt, hogy az éjszaka közepén felkeltem, és kerestem a gyereket a kiságyban… közben mellettünk volt, vagy pont fordítva. Én mindig attól féltem, hogy nehogy elaludjak, miközben szoptatok, és leesik az ágyról.. na ilyeneket is simán behaluztam. Tényleg néha azt sem tudtok, hol vagyunk.. az időérzékem totál megszűnt.. egy totál más dimenzióban kezdtem el létezni.

Szoptatás

Az első perctől kezdve volt tejem… a harmadik naptól pedig rengeteg… na, nálunk pont ez volt a probléma. A kórházban még megyegetett a szoptatás, viszont itthon már nem. Totál kivoltam, hogy vajon mit csinálok rosszul, mi lehet a baj.. hát a baj az az volt, hogy nekem nagyon sok tejem volt, a mellem hihetetlenül megdagadt, a picinek pedig nagyon kis apró volt a szája, és segítség nélkül nem ment neki az evés.

A szoptatásban nekem az egyik legnagyobb segítség a védőnőm volt. Bármikor és bármivel hívhattam, ő pedig olyan klassz és egyszerű dolgokat javasolt.

Hogy ne legyen cumizavaros a pici, mi a “fecskendős technikát” vetettük be… tehát lefejtem a tejet, felszívtuk a fecskendővel, belecsepegtettünk a pici szájába, majd egyből rá a cicit. És ebben a férjem fantasztikusan helyt állt, együtt küzdöttük végig az első pár éjszakát.. mármint azóta is együtt, csak ő legalább néha tud aludni.

Olyan csodásak voltak az első hetek az összes nehézséggel együtt. Ha azt írtam, hogy az egész várandósság, majd a közös szülés egy iszonyat erős kapocs, szuper kis csapatépítő, akkor még csak most jött a java..

Az elején persze tökre izgultunk, hogy mindent jól csináljunk.. amikor sokat aludt a baba, az volt a baj..ha kevesebbet, pedig az.

Pár tippet megosztanék a jövendőbeli szülőkkel, hátha segítségetekre lesz.

1. Alvó csecsemőt nem ébresztünk fel! - haha… na hát mi akkor nyomtuk az “igény szerinti” szoptatást 2 óránként.. ha fent volt a gyerek, ha nem.. ahelyett, hogy együtt aludtunk volna vele… Igen, mi simán felébresztettük, hogy cicizzünk egyet. Szegény gyerek meg azt sem tudta, hol van, aludt vissza.

Pedig irtó nagy szerencsénk volt Minyivel ő az első pár hetet simán végig aludta (volna) éjszaka.

2. Pelust csak akkor cserélj, ha kakis! - Na, hát igen.. ha már etetés, akkor cseréljük ki a pelust is.. ezt az egyik barátnőm javasolta, hiszen ők is csak akkor cseréltek, mikor kaki volt.. és tök igazuk volt.

Általában az éjszaka közepén azt sem tudtuk, hol vagyunk, de azért nagy gőzerővel, mini fényt csinálva belevetettük magunkat az éjjeli peluscserének. Felesleges.. nem lesz semmi baja a kis popsijának, ha csak reggel cseréled ki neki.

Szóval ha ezeket tudjuk, több plusz órával átaludva élhettük volna át a kezdeti szülőség szépségeit. Nem baj, majd a következő gyereknél okosabbak és tapasztaltabbak leszünk.

Pár dolog, ami eszembe jutott, és talán hasznos lehet másnak is:

Légzésfigyelő

Húha… na hát nekünk volt egy-két paránk ebből kifolyólag. Senki nem mondta el, hogy a baba 3 kg alatt van, lehetséges hogy néha bepittyen az a figyelő. Pedig nekünk két érzékelős volt (BabySense 7), Ádi jól utánajárt ennek, nem szerettünk volna kockáztatni.. de a pár hetes babánk simán lefordult arról is. Majd volt több becsipogás, kétszer pedig később, amikor merülni kezdett az elem.. igen, itt már gyanús volt nekem, hogy mindennap ugyanabban az időpontban jelzett… meg a fénye is haloványabb volt. Szóval kezdő szülőként vannak itt izgalmak. Szegény gyerek pedig a legmélyebb álmából lett ébresztve.

Fürdetés

Bárki bármit mond.. igen hasznos tud lenni a szűkítős baby kád, persze fogni lehet a picit, de neki is, és neked is kényelmesebb, ha van benne kis babatartó. Illetve a kád állványt is nagyon értékelni fogja a derekatok!

Mi kezdtük a fürdőkádban, majd a WC-n.. mert mindenki tanácsolta, hogy ááh felesleges az a kád állvány.. aham.. amikor az első alkalommal beállt mindkettőtök háta, dereka.. akkor nagyon örülni fogtuk annak, hogy létezik fürdető állvány.

Mellszívó

Mint minden szülő, természetesen mi is ellátogattunk több baba boltba, hogy beszerezzük az alapvető kelengyelistát. Határozott elképzeléssel mentünk el mellszívót is vásárolni, amiről lebeszéltek minket - így először nem vettünk…

DE.. jó hogy hallgattam a megérzéseimre, meg anyukámra, és szülés előtt még gyorsan beszereztünk egyet.. Igen is baromi hasznos tud lenni egy mellszívó, főleg egy elektromos! Érdemes tejet fejni, ha van rendesen is.. bármi történhet, ami velünk sajnos megtörtént (kórházba kerültem - később fogok erről is írni, és a babámnak volt egy heti lefejt tejecskéje), ha pedig marad, a hozzátáplálásnál is jól jön.

Babafészek

A babafészket nem használtuk sokáig - pontosan 2 hónapig, viszont addig minden egyes nap! Nagyon hasznos kis találmány, mert a babát bárhová le tudod vele tenni (kanapé, ágy), és nem esik ki belőle. Ha néha be tennétek magatok közé az ágyba (nálunk is volt ilyen, bár akkor még csak napközben), tök jó, mert nem kell attól rettegni, mikor fekszetek rá.

Így első körben ennyi jutott eszembe ehhez a témához. Imádok írni, mert közben jönnek elő az élményeink, picit mintha újra átélném ezt az időszakot.

Ha tetszett ez az írásom, és hasznosnak találtátok, olvassátok el a Szülésélmény trilógiámat, vagy ha pedig már nagyobbak vagytok, és a nemalvástól szenvedtek, akkor pedig ezt a bejegyzésemet.