Bölcsikérdés

Bevállaljuk-e a bölcsit a negyedik hullám határán, úgy, hogy hamarosan érkezik a kistesó?

Még pár évvel ezelőtt egy nagyobb társasággal vacsoráztunk, ahol ott volt egy másfél éves kisfiú az Apukájával és a Nagypapájával - tehát Anyuka nélkül, és ez a kisfiú végigülte és evőeszközzel végigette az egész vacsorát. Mi döbbenten figyeltünk a férjemmel, hogy wow ilyen is lehetséges… és ezt hogy?

Mert a környezetünkben bárkit láttunk kisgyerekkel, azok biztos hogy végigüvöltötték, végigrosszalkodták az étkezést, a szülők pedig felváltva rohangáltak utánuk.

Muszáj volt lecsapnunk, és megkérdezni az Apukát, hogy ezt mégis hogy csinálják… Az Apuka csak ennyit válaszolt, hogy a baba 1 éves kora óta bölcsis, imádja, azóta rengeteget fejlődött és ilyen szépen eszik.

Egymásra néztünk Ádival, és akkor elhatároztuk, hogy ha majd lesz gyerekünk, a mi kisfiúnk vagy kislányunk is bölcsibe fog járni!

Hahahaha… igen, ehhez hasonló elméletekkel és gondolatokkal vágtunk bele a szülőségbe, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Én 1 év után szerettem volna visszamenni dolgozni, de a covid miatt nem kockáztattunk.. illetve így utólag belegondolva, és a bölcsiben látva a csöppségeket egy éves kor körül, örülök, hogy így alakult.. hogy Minyó végül 22 hónaposan kezdte meg a kis kalandját.

Bölcsiválasztás

Én mint jól felkészült, túlbuzgó Anyuka belevetettem magam a második és tizenkettedik kerületi magánbölcsik mély kutatásába… ahogy hallottam, ezekbe az intézményekbe érdemes már jó fél évvel előrebejelentkezni.. volt ahol sikerült is, de volt ahol full hülyének néztek, miért akarok fél évvel előbb jelentkezni - ez pont a mellettünk levő bölcsinél volt amúgy.

Nálunk ami fontos szempont volt a kiválasztásnál:

• kis létszámú csoport legyen

• angolul is tanuljanak

• az étkezés rendkívül fontos volt, hogy egészséges legyen illetve ugye mi nem eszünk sertés húst, és ezt szerettük volna mindenképpen elkerülni, hogy ha lehet ne is legyen a menüben :)

• közel legyen - ahova én is el tudok menni kocsival és lehessen parkolni, mármint úgy normálisan :))))

Szóval végighívogattam a lehetséges opciókat, volt pl. ahova a covid miatt csak egyedül mehettem volna, viszont szerettem volna ha a férjemmel együtt döntünk, így alapjáraton 2 bölcsi maradt, amit úgy gondoltunk, hogy érdemes személyesen is megnézni.

Mindkettő elég király volt, bár az egyik egy nagyobb intézményben volt, így végül a kisebbiket választottuk, ráadásul egy ismerősünk ajánlására, szóval tök happiness volt, amikor beiratkoztunk.

Aztán közeledtünk a szeptemberhez…

Én pedig itt voltam 5 hónapos terhesen, 2 oltással a hátam mögött.. viszont már itt volt a negyedik covid hullám előszele, és nagyon hezitáltunk… tele voltunk kétségekkel.

Jó e, hogy a Minyó most kezdi a bölcsi?

Mi lesz ha beteg lesz? Ha elkapja a betegséget és haza hozza?

Muszáj neki bölcsibe menni, ha úgyis itthon vagyok?

Ha nem most kezdi, akkor mikor? Januárba érkezik a kistesó, utána nem adhatjuk be, nehogy büntetésként élje meg, így is nagy dolog és újdonság lesz neki a testvér szerep. Ráadásul még költözünk is…

Felhívtuk az összes orvos-gyermekorvos ismerősünket, konzultáltam a nőgyógyászommal, védőnővel.. senki nem tudott semmi biztosat és megnyugtatót mondani, csak annyit, hogy érdemes megvárni a szeptembert/októbert, mi is lesz pandémia fronton.

Háát...nem lettünk okosabbak… Viszont nyár végén kaptuk a hírt, hogy a férjem cége (ahol dolgozik), magán bölcsit alapított, a mi kritériumainknak maximálisan megfelelve így gondoltuk, nézzük meg. Ráadásul 4-5 fővel indítottunk, ami elég királynak tűnt!

Szóvaaal… Minyó szeptember 13-óta bölcsis nagyfiú.

Lelki előzmények

Hát nem mondom, hogy nem viselt meg Anyaként ez az egész bölcsi dolog, amikor a gyereked nélküled van valahol, nélküled eszik, iszik, a pelusát is más cseréli, és Te nem látod, hogy telik a kis napja… Azért bennem is voltak kétségek, hogy tényleg kell e ez nekünk - bár bevallom, egy totyogó mellett kismamának lenni, na ez az igazi challenge.. szóval szerettem volna az új babára is olyanszintű és annyi figyelmet szánni, mint Árminnál. A férjem is győzködött, hogy nyomassuk, Ármin menjen bölcsibe, én addig pihizhetek, lesz egy kis énidőm.. szóval belevágtunk!

Beszoktatás

Általában két hetet szoktak javasolni a bölcsis beszoktatásra, szóval fejben és lélekben mi is erre készültünk… első nap kezdjük egy órával, majd 2-3 és így tovább… majd Anya nélkül…

Első nap: Minyónak nagyon tetszett a kis játszószoba, fullra eljátszogatott, először egyedül, majd a többiekkel is.. nekem túlzottan nagy szerepem nem volt, csak ülni a sarokban - viszont ahogy felálltam pisilni, vagy egyet telefonálni, a gyerekem már a nadrágomat huzogatta, és nem engedett ki.. Na gondoltam, ez így izgalmas lesz!

Második nap:

Az Apukájával vittük, én vezettem, hogy tanuljam az útvonalat (haha), beértünk a bölcsibe, ott leálltunk beszélgetni egy ismerősünkkel - addig a gyerekünk befutott a játszószobába, még levetkőztetni sem tudtam, úgy elfutott - mire utána mentünk, ő már nagyban játszadozott - na Ádámmal egymásra néztünk, hogy akkor most lelépünk, óvónénik is kacsingattak, hogy menjünk, csak maradjak a közelbe.. szóval mi leléptünk… természetesen az ablakból végigkukucskáltam, Ádám le is szidott, hogy ne csináljam már, nehogy meglásson az Ármin.. de észrevett. Ránk nézett. Ránk mosolygott és integetett nekünk.

Én a közelben maradtam, hogy délre visszaérhessek… amikor visszaértem, Ármin nagyban ebédelt a többiekkel, pártedlivel a nyakán (wow). Majd másnap úgy döntöttünk a férjemmel, hogy reggel ő viszi, leadja és megy tovább dolgozni… és azóta is Apa viszi, Anya hozza :) De van, hogy ketten jövünk-megyünk érte.

Természetesen közben kérdezősködtünk, tök sokat beszélgettünk Árminnal a bölcsiről.. kb. Már fél éve napi szinten beszélünk róla, van egy irtó cuki kis könyvecskéje, amiket esténként olvasgatunk neki.. kérdeztük, hogy akar -e bölcsibe menni? Hogy ki vigye a bölcsibe? Hogy Apa menjen, Anya nem baj ha nem megy? És mindegyikre kis mosolygosósan nyomta az “Aham” vagy a “nem” szavacskáit…

Szóval ez a beszoktatás dolog elég könnyen ment.. féltünk hogy a későbbiekben vagy az ott alvásnál majd jön a hiszti… de szerencsére ez is kimaradt idáig.

Ottalvás

Általában Ádi viszi a Minyót, én elhoztam délben.. és amikor mentem érte, láttam, hogy alig akar hazajönni… volt hogy kitették már a többieknek a baba ágyakat, és Ármin belefeküdt az egyikbe.. kérdezgettem, hogy szeretnél Te is a bölcsibe aludni? És mindig az volt a válasza, hogy “Aham”.. szóval ennek is adtunk 2-3 hetet, és erre a hétre úgy éreztük, megérett a mi pici fiúnk..

Nagy izgatottan készítettem össze a kis alvós cuccát, kértem, hogy válasszon alvós plüsst magának a játékai közül, akivel megy a bölcsibe és Anya helyett fog vele aludni.. ő a fehér cicáját választotta… hát nem mondom hogy nem érzékenyültem el, mikor elindult a kis cuki szerkójában, kezében a kis cicával Apukája kezét fogva…

Nyílván az első ottalvós napon is full izgatott voltam, folyton lestem a telóm dél és kettő között, vajon mikor hívnak a bölcsiből, hogy menjek érte.. de nem hívtak. Minyónak tökre bevált ez az ottalvós dolog is, van hogy néha érte megyünk utoljára (amikor az apukája megy érte :))))), egyedül van már, és akkor is úgy könyörgünk neki, hogy jöjjön ki öltözni, megyünk haza.

Nagyon szereti a bölcsit, a kis bölcsis társait.

A dadust és az “óvónénit” és nagyon szereti, amikor kérdezzük róluk, mindig mosolyog.

Ami nekem nagyon szimpi volt, pl. Hogy altatásnál kérdeztem, hogy altatják Minyót, amikor hiszti van - hát ringatják és énekelnek neki, seperc alatt bealszik. Tök jó, hogy van kapacitásuk egyenként ezt megtenni, ugye ketten vannak 4-5 gyerekre.

Sőt, szinte naponta küldenek képeket vagy videót a gyerekekről, tök jó látni, hogyan is telik a kis napja a mi kis babyboyunknak.

Sokszor volt olyan, amikor mentem érte, hogy Minyó pólóban volt - erre is tökre figyelnek, hogy ha melege van, levetkőztetik, vagy épp fordítva, kint plusz pulcsit/overált adnak rá.

Szóval mi tökre elégedettek vagyunk a választásunkkal, és látjuk hogy Minyó is mennyire szeret járni, szereti ha a bölcsiről beszélgetünk.

Amiben észrevettem a gyereken az elmúlt 2 hónapban, hogy “fejlődött” vagy változott:

• sokkal szófogadóbb, nem kell vele annyit veszekednem.

• megengedi, hogy rátegyem a pártedlit evés közben - persze csak azt, amelyik pont a bölcsiben is van (Ikeás).

• sokkal szofisztikáltabb étkezik. Kb. Mindent késsel villával akar enni, még a szendvicset is :)

• Itthon is sokkal több időt van el “egyedül”, eljátszogat szónélkül.

• Leül a kis asztalához, rajzol, gyurmázik - amit a bölcsiben is.

• Elpakol maga után - oké, ezért azért néha nyúzni kell, de mindig együtt pakolunk, eddig nem volt hajlandó, vagy nem értette.

• sokkal akaratosabb is, pl. A reggeli öltöztetés néha elég “mókás” - azt kell felvenni, amit ő választ, általában a markolós gumicsizma minden időben befutó.

• sokkal többet eszik - az első egy hónapban 1 kg-t hízott - ennyit még sosem hízott ilyen rövid idő alatt. Gondolom a társaság, az együttevés meghozta a kedvét. Az étkező asztalnál is sokkal több ideig elvan, még ha nem is eszik már.

• egyszerűen olyan “nagyfiús” lett :))))

Szóval bárkinek, aki vacilál, hogy menjen e bölcsibe a poronty vagy nem, én csak ajánlani tudom. Nem mondom, hogy nem vagyunk gyakrabban betegek.. de nincs szívem a gyerektől elvenni ezeket a saját kis élményeit.. látom a csillogást a kis szemében, amikor elindul a papájával.. amikor megyünk érte.. amikor kapjuk a napközi képeket róla a bölcsiben. És hogy mennyit fejlődött :)